5. nemzetközi coaching szupervíziós konferencia, Oxford Brooks University
Hangolódás
Szombat reggel az első hajnali vonattal elindultam Oxfordba. Új élmény volt megtapasztalni az ébredő város első hangjait és illatait – a csendben és a mozdulatlanságban tapinthatóvá vált a város ősi lüktetése. Londonban az átszállásnál folytatódott ez az élmény – még csak néhány ember sétált ráérősen a városban, készülve a hamarosan mindent elöntő emberhad fogadására. Mire Oxfordba értem, reggel lett, beindult az élet, a mozgás, és a lassú, csendes hangolódás után engem is elért az izgalom.
Kíváncsian vártam, milyen az a szakmai közösség, szakmai közeg, akik egyre nagyobb hatással vannak a coaching szakma fejlődésére, miről és hogyan beszélgetnek, mit tanulhatok és mit adhatok tovább ebből? Izgalommal vártam azt is, vajon hogyan tudunk kolléganőmmel Mieke Voogd-dal mi ehhez a szakmai beszélgetéshez kapcsolódni prezentációnkkal?
Az első élmény, ami ért, hogy olyan emberekkel ülök egy teremben, akik szívükön viselik a szakma fejlődését és az ügyfelek érdekét, és akik készek is arra, hogy aktívan tegyenek és hozzájáruljanak a szakmai fejlődéshez. Nyitottan, egymásra figyelve, készen a megosztásra.
Az alábbiakban vázlatszerűen néhány gondolatot szeretnék megosztani, amelyeket magammal hoztam az előadásokból. Mindezeket a gondolatokat az én szubjektív szűrőmön keresztül jelenítem meg, és azt a gondolati szálat szeretném a teljesség igénye nélkül kiemelni, ami engem a leginkább megérintett, elgondolkodtatott.
Kapcsolat – szégyen – hatalom
A coachingban a coach identitásban kétségtelenül elmozdultunk a hagyományos segítői kapcsolatot jellemző szakmai tekintély pozíciójából, de vajon elmozdultunk-e eléggé? Mik azok az utak, fókuszok, amelyek a partneri kapcsolat erősödését, és valóban az ügyfél érdekét szolgálják? Vajon az ügyfél érdeke nem éppen azt kívánja-e meg néha, hogy –ha csak rövid és átmeneti időre is- képesek legyünk beleállni a tekintély/hatalom/erő pozícióba, amire az ügyfél meghív minket?
Nagy a veszélye annak, hogy enélkül az ügyfelet éppen tovább nyomjuk a saját negatív történetében, szégyenében és inkompetencia érzésében, amellyel gyakran a coaching kapcsolatba érkezik. Ha nincs elég bátorságunk az erő-pozícióba beállni, az ügyfél megérzi a félelmünket és az erő-pozíció megkerülése újabb szégyent generál. Talán mindannyiunknak ismerős az a nyitó mondat ügyfelektől, ami valahogyan így hangzik: „Annyi minden van, nem is tudom, mivel dolgozhatnánk ma, nem tudtam felkészülni erre az ülésre.” Mi az, amit már ezzel a mondattal kommunikál felénk az ügyfél? Meg tudjuk-e hallani az üzenetet és az ügyféllel közösen egy olyan felfedező útra indulni, ami megmutatja azt a gazdag világot, ami a szégyenen túl van?
A hatalom, az ellenállás, a konfliktus kérdései kérlelhetetlenül részei a segítői munkának. Ha a coachingban, szupervízióban ezek a kérdések nem jelennek meg, akkor nagy a gyanú, hogy elkerüljük a munka nehezét! Azaz, legelőszöris, újra és újra fontos, hogy reflektáljunk a saját történetünkre a szégyennel és a hatalommal kapcsolatban.
Zoe Cohen kutatása a szégyen gyakori megjelenéséről a coaching és szupervíziós folyamatokban csak erősítették ezt az üzenetet. A szégyen ezekben a kapcsolatokban leginkább az ítélkezés, a leleplezéstől való félelem és a kapcsolat elvesztése mentén tematizálódik. Az a stressz, amit a szégyen vált ki, meggátolja az agy neoropaszticitását, ami a tanuláshoz kötődik! Coachként, szupervizorként ebből adódóan a saját történetünkkel való szembenézés mellett a fontos kérdések a következők: Hogyan támogassuk az ügyfelet abban, hogy bátran nézzen szembe a szégyennel, ezáltal lehetővé téve annak transzformációját? Vagy általánosabban: hogyan támogassuk az ügyfelet abban, hogy több kockázatot vállaljon, menjen tovább azon az úton, ami őt előre viszi?
A munkánkban nagyobb figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy észrevegyük azt, ami már ott van, jelen van a teremben, készen arra, hogy körbejárjuk, kapcsolatba lépjünk vele. Az újabb és újabb tudás (információ) megszerzése helyett a jelenlétre koncentrálni, és a jelenlétünket erősíteni. Azt a jelenlétet, amely érzékeli és értékeli a sokféle forrásból eredő tudást, amely magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt, amely az ok-okozati kapcsolat helyett a kölcsönös és sokrétű összefüggésekben és rendszerekben mutatkozik meg.
Test – tudatosság
A bennünk lévő tudáshoz 4 kapun keresztül férhetünk hozzá: a gondolkodáson (fej), az érzésen (szív), a „levésen” (központ) és a cselekvésen (csípő) keresztül. A nehézségekre nagyon gyakran csak a fejünkben lévő tudáson keresztül nézünk, és nem használjuk azt a tág tudáshalmazt, amit a többi csatorna tud megmutatni. Figyeljük az ügyfelünket, honnan néz a nehézségekre és mi más információs csatornát tudunk még megnyitni. Ehhez fontos, hogy nekünk is nyitva legyen a szívünk, lélegezzünk mélyeket, hogy a levegő eljusson a központunkig, és engedjük szabadon csípőnk mozgását, hogy az megnyíljon a világra. A testtel való munka segít abban, hogy ne csak akarjunk, hanem képesek legyünk megnyílni arra, ami már van.
Önmagunkról való gondoskodás
„Az empátia és a burn-out között közvetlen kapcsolat van.” Azaz, minél empatikusabban vagyunk jelen az ügyfelek számára, annál nagyobb a kiégés veszélye. Azaz, annál fontosabb, hogy folyamatosan gondoskodjunk saját mentálhigiénés egészségünk megőrzéséről.
És végül – az ECVision kompetenciaprofil fogadtatása
A konferencián felkérést kaptunk az ANSE által kezdeményezett és az EU által támogatott ECVision coaching és szupervízió szótár és kompetenciaprofil prezentálására (http://www.anse.eu/ecvision/products.html). Egyöntetű volt a szakmai vélemény, hogy olyan munkáról van szó, amit fontos ismerni és látni ahhoz, hogy tudatosan tovább tudjuk erősíteni a szakma professzionalizációját.
A fenti munkák alapját az európai coaching és szupervizor képzésekben és szakmai diskurzusban releváns szakirodalom és tananyagok képezték. Tanulmányozva ezeket az anyagokat összegyűjtöttük azokat a kulcs fogalmakat és koncepciókat, amelyek a coachingot és a szupervíziót alapvetően jellemzik – meghatározva a szakmák feladatát és felelősségét, és ezek kulcs kritériumait. Második lépésként továbbléptünk, és a szakirodalom alapján meghatározott kulcs jellemzőket tanulási eredmény központú leírássá alakítottuk – így született meg a coaching és szupervízió kompetencia profilja. Az ebben foglalt kompetenciák a coaching és szupervízió kulcs elemeinek, jellemzőinek tekinthetők. A kompetenciákat két nagy csoportra osztottuk: a szakmai identitás és a szakmai magatartás körébe. A kompetenciákat lebontottuk tudásra, készségre és megfigyelhető viselkedés elemekre. Ebben a struktúrában tisztán láthatóvá vált a szakmai tudás alapok és a megfigyelhető viselkedés közti kapcsolat. A kompetencia profil ilyen módon kiváló alap a képzések tervezői számára arra, hogy tudatosan építsék fel a képzéseket az elvárt output kritériumok mentén, de ugyanúgy hasznos támpont az egyéni coach vagy szupervizor fejlődési folyamat tervezésében.
Számunkra a prezentációra készülve a kompetencia profil kapcsán a fa szimbóluma jelent meg. A fa maga jelképezi a coach/szupervizor identitásunkat és működésünket. A gyökerek azok a szakmai és elméleti alapok, az a kulturális háttér, amelyekre munkánkat építjük. A törzs azok a kompetenciák, amelyekkel dolgozunk, amelyeken keresztül életre kel a munkánk. Az ágak azok a ’brand’-ek, amiket ügyfeleinknek kínálunk, a virágok és gyümölcsök pedig azok az eredmények, amelyek egy sikeres folyamat során megszületnek. Izgalmas feladat volt megrajzolni mindenkinek a saját, egyéni fáját és utána megnézni, hogy ezek a fák miben hasonlítanak, miben térnek el, és hogyan viszonyulnak a szakmai irányvonalakhoz.
A pozitív fogadtatás mellett a téma megnyitotta azt az igen élénk szakmai párbeszédet is, amely erősen megkérdőjelezi a kompetenciákban való gondolkodás kizárólagosságát, és felhívja a figyelmet annak fontosságára, ami a kompetenciákban nem mérhető eleme a munkánknak: a mit csinálok? kérdésén túl, a ki vagyok? kérdésére való fókuszálás. Ami pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy amellett, hogy tudjuk, mit csinálunk, folyamatosan kapcsolatban legyünk azzal, akik vagyunk, és amit ezáltal beviszünk a munkakapcsolatba.
Igazi élményekkel, felfedezésekkel, megosztásokkal és inspirációkkal gazdag nap volt, köszönöm a beszélgetéseket minden kollégának!
Madai Kriszta
2015. július 13.