Legkisebb gyermekem veleszületett szívrendellenességgel jött világra. Nem volt még egy hónapos sem, amikor mellkasát megnyitották, szívét leállították, keringését gépre tették, majd megműtötték.
Most jól van, egészséges. Kérdeztem a sebészt, hogy a műtét végén miként történik a szív újraindítása. Elektrosokkal? Nem, válaszolta, amint a friss vért visszavezetik a szívbe, az újra elindul. Ez valami csoda! A szív mozgása adja a keringést, és a keringés mozgatja a szívet! Melyik volt előbb? Igazi tyúk és tojás dilemma.
A minap a társaimmal a coaching természetéről beszélgettünk, az egyenrangúságról és partnerségről. Abban nem szimmetrikus a kapcsolat, hogy a coachnak több ügyfele is van, a coachee-nak viszont általában csak egy coacha. Más tekintetben viszont partneri együttműködésről van szó. Beugrott egyből a szív analógiája. A coachingban is a coach jelenléte, energiája és az ügyfél motivációja, dinamizmusa egy egymást erősítő tényező, egyik sincs meg a másik nélkül.
Nálam az „ügyfél dolgozik” – szoktam mondani félig viccesen. Ő hozza a tartalmat, azzal tudunk dolgozni, amit kitesz az asztalra. Ebben szabadsága van. És vannak dolgok, amikért én vagyok felelős. A keretezés, a folyamat, a tér megtartása. Egyik sincs meg a másik nélkül. Ez a coach és a coachee tánca, keringése, energiája.