Tavasszal jelentős időt töltök a kertben. A gyerekekkel csináltunk kis ültetvényt, ahol borsókat ültettek, kis bodzafa ágakkal kerítést tűzdeltek köré, s időnként rá-rá néznek, locsolgatják. Szépen növekszik, nemsokára ehető, már előre derűvel tölt el, ahogy a kis ujjacskáikkal bontogatják a zsenge hüvelyt.
Megcsináltam persze a saját veteményesemet is. Egyszer egy hatékonyság fókuszú kollégám biztatására kiszámoltam, hogy nagyjából két órát dolgozok azért a zöldborsóért, amiből egy alkalommal az egész családnak elegendő friss borsófőzeléket tudunk csinálni. Annak azért nincs párja! Egy évekkel ezelőtti kutatás szerint a magyar coach átlag órabére valami 35e Ft lehet. Akkor a borsófőzelék hetvenezer forintba került…
Mennyi pénzt és időt vesztegetek el holmi kerti munkával! Nem beszélve a közös sétákról a feleséggel. Vagy amikor legózom a gyerekekkel. Amikor úszni megyek még belépőt is fizetek! Ha pedig télen gyertyát gyújtok, mennyivel több pénzbe kerül – és macerásabb is -, mint a lámpát felcsaccsolni, ahogy a háromévesem mondja. Nem valami hatékony! 🙂
Komolyra fordítva, hasonló dilemma felmerülhet azoknál az ügyfeleimnél is, akiket időgazdálkodásban támogatok coaching folyamatban. Nem feltétlen cél, hogy még kevesebb idő alatt még több feladatot el tudjon végezni. Mert hol van közben az ember? Nem sokat kell dolgozni, hanem a megfelelő dolgokat érdemes tenni! Azokból is lehetőleg minél több olyat, ami örömet okoz, netán lelkesedéssel tölt el. Ezekről beszélgetünk egy emberközpontú coaching folyamatban.